Egy klímakonferencia margójára

Tapintható a várakozás és a számomra jóleső feszültség. Csütörtök reggel 9 óra előtt pár perccel lassan, de biztosan telik meg a budapesti Marriott Hotel előadóterme. Napsütéssel beragyogott budai panoráma pezsdíti fel a kedélyeket a szakmai program beindulása előtt. Örömmel foglalok helyet a második sorban, mert szeretem közelről követni az előadókat és amennyire csak lehet arra fókuszálni, amiért itt vagyok.

Október 7-8 között összejött több száz nő és férfi személyesen és virtuálisan, Magyarországról és számos  európai országból, hogy együtt gondolkodjon, jó gyakorlatokat értékeljen, példát mutasson és cselekvésre ösztönözzön a klíma célokkal kapcsolatban. Az előadók és a közönség soraiban egyaránt képviseltették magukat hazai és európai döntéshozók, szabályzó hatóságok, önkormányzatok, kis és nagyvállalatok és fiatal aktivisták is. A konferencia védnöke a Köztársasági elnök volt, az ő személye és nyitó beszéde további hangsúlyt adott a rendezvénynek.

Az érzés, ami leginkább jellemezte a két klímakonferencián töltött napomat elsősorban pozitívnak mondanám, mégis egy zavaró kettősség is megbújt benne.

Egyrészt hittel, megerősítő és motiváló energiával töltött fel, másrészt a fizikai értelemben vett tehetetlenségi erő nyomását is éreztem.

Úgy láttam, mindenki, aki ott volt érti és érzékeli a saját felelősségét, tevőlegesen hozzájárul a jövőhöz.

Másrészt bennem is és másokban is felmerült az, hogy milyen módon lehetne ezt a hitet és cselekvési éhséget azokban is táplálni, akik nem ülnek ennél vagy más hasonlóan érdekelt asztaloknál, ott, ahol még nem indult be a felelősségvállalás motorja a klímakérdésben.

Saját magam számára is levontam a tanulságot, hogy többet és másképp kell tennem, sokkal hangsúlyosabb és hatásosabb módszereket fogok választani az ügy előmozdításáért.

Három fő üzenetet és cselekvési tervet fogalmaztam meg magamnak:

• egy apró tett is számít, néha többet is mint több száz terv és stratégia
• ami a legnagyobb változást fogja jelenteni, ha mi mindannyian változtatunk a szemléletünkön a klímakérdésben is, és ezt edukációval, jó példákkal tudjuk elérni
• a fiatal generációknak sokkal nagyobb szerepet adjunk a döntésekben, cselekvésben – mégiscsak az ő jövőjükről van szó

Nézzük meg egy kicsit közelebbről is mindezt.

Az egyik magával ragadó témakör számomra az okos városokról szólt. Pekka Timonen, Lahti polgármestere mutatta be azokat az eredményeket, amit a 2021 európai zöld főváros címet is elnyert mintegy 120.000-es finn település elért.  A város célul tűzte ki a karbonsemlegesség elérését már 2025-re, 10 évvel az országos céldátum előtt. Szépen lépésről lépésre haladva a lakosok együtt építik zöld városukat, először a Vesijarvi tavat tisztították meg, ma már a háztartási szemét 99%-át újrahasznosítják. A település elöljárói folyamatosan képzik magukat a klímabarát városvezetés és projektmenedzsment területén más finn városok vezetőivel együtt és arra is energiát fordítanak, hogy a jó gyakorlatokat más városokkal, sőt más országokkal is megosszák.

A város jelszava az, hogy „A fenntartható jövő a tetteken múlik, nem elég csak beszélni róla”. Pekka Timonen azt is kiemelte, hogy amit sikerült elérni Lahti-ban, azt bárhol meg lehet valósítani, ehhez valóban a cselekvésre, az elsőre majd az azt követő lépésekre van szükség, módszeresen haladva a cél felé.

Magánemberként, vállalkozóként, nagyvállalati vezetőként is számos és egyre növekvő jelentőségű lehetőségünk van. A lakókörnyezet megtisztításától kezdve, a szelektív hulladékgyűjtésen át, a takarékos energia és vízfelhasználásig viszonylag kis energiabefektetéssel tudunk máris nagyon sokat tenni. Csak el kell kezdeni, ráérzünk az ízére és megyünk tovább. A műanyag csomagolások leszorítása, a komposztálás, az esővízgyűjtés, a napelemek telepítése, szigetelés és – a nőknek ez lehet tetszeni fog – kevesebb vasalás, sorolhatom még azokat a lépéseket, amelyek anyagilag és energiában nagyobb erőfeszítést igényelnek ugyan, de még mindig komfortzónán belüliek, legalábbis szerintem. És van még egy fontos szempont, ha van megtakarításunk és szeretnénk azt befektetni, akkor fektessünk be zöld vállalatokba, alapokba. Hitünket egy fenntartható jövőben erősítsük meg az anyagi felelősség- és kockázatvállalással is.

Vállalatvezetőként az egyik kezdeményezésem a zöld áram beszerzése volt.  Igen, magasabb a zöld áram költsége, és van olyan döntési helyzet, hogy ezt a profit kárára lehet megvalósítani, legalábbis eleinte. De ez arra sarkallhat, hogy találjunk energiahatékonysági lehetőségeket. És akkor ez már a második lépés a karbonsemlegesség felé, hiszen az a legtisztább energia, amit nem használunk fel. Ez a szlogen visszatérő motívumként szerepelt a budapesti klímakonferencián.

Összegezve az első gondolatot: minden kis lépés is számít, adott esetben sokkal többet is, mint tucat terv vagy beszéd, vagy akár több ezer ilyen írás, mint ez.

A szemléletváltás és a fiatal generációk bevonása cseppet sem kisebb jelentőségű.

Az egyik legmaradandóbb üzenet számomra az volt, hogy radikális fogyasztói szemléletváltás nélkül nem tudjuk elérni a párizsi klímacélokat, nem tudjuk élőhelyünket fenntartani a gyermekeink és unokáink számára. A radikális fogalom itt valóban lényegi életmódváltást is jelent. Hadd említsek meg egyetlen fajsúlyos példát. Az a kérdés merült fel, hogy el tudjuk-e fogadni azt, hogy nem lesz mindig áram a lakásban. A megújuló energiák elterjedése, az elosztó infrastruktúra kapacitása a jelen technológiák ismeretében eredményezhetik azt, hogy a zöld energiaellátás szakaszos lesz, vagyis lesznek áramkimaradások. A ’80-as évek szó szerint sötét Romániájában lettem gyerekből felnőtt, akkor elég sok időt töltöttünk gyertyafénynél vacogva, és a panelben is csak palackos gáztűzhelyen melegítettük a fürdővizet. Ezért zsigerből ellenkezem erre a gondolatra, nekem ez valóban a komfortzónán kívüli helyzet, nehéz lesz átszervezni az életet, és az áramszolgáltatáshoz igazítani azt. De nagyon valós szenárió, hogy nekünk fogyasztóknak is kell komoly áldozatokat hoznunk. A döntéshozók és a vállalatok erőfeszítései csak a hétköznapi fogyasztás együttműködésével, alkalmazkodásával érhetnek el valós változást.

Nem véletlen, hogy a konferencián előadók legmarkánsabb üzenete volt a szemléletváltás szükségessége, és az egész társadalomra kiterjedő edukáció, mint ennek eszköze.

A konferencián üdítőleg hatott az, hogy az előadók és a résztvevők között megközelítette az 50%-t a nők aránya. A nőknek ugyanolyan fontos érdeke és szerepe van és lesz a fenntartható jövő és a karbonsemlegesség kialakításában. A nők nagyobb szerepét és társadalmi esélyegyenlőségét fontos küldetésemnek tekintem, ezért személy szerint nagy elégedettséggel töltött el, hogy egyre több nő veszi ki a részét a központi és helyi döntéshozásban, az üzleti életben is és ezen a konferencián is ez jól látható volt.

Ugyanilyen fontos, hogy egyre növekvő szerepet kapjanak a döntéshozásban és a megvalósításban is a fiatalok, mégiscsak az ő és gyermekeik jövőjéről van szó.

Elismerést érdemel a konferenciát szervező csapat, hogy Klíma-ifjúság névvel kifejezetten a jövő generációk véleményének is helyet adtak. Számomra is muníciót ad az, hogy látom a fiatalokat nagyon is foglalkoztatja a fenntartható jövő és tesznek is érte. A résztvevő fiatalok közül Kiss Gábor lenyűgözött azzal, hogy 16 évesen bátran kiáll egy ilyen konferencián és angol nyelven osztja meg küldetését és mutat példát a fiataloknak felelősségvállalásból a fenntartható jövő érdekében. Mi több, 14 éves kora óta ezen fáradozik. Kunos Roxána, az Unicef ifjúsági nagykövete pedig 11 éves kora óta következetesen kéri, hogy a gyermekek és a fiatalok hangja is helyet kapjon a helyi döntéshozásban. Nélkülük nem tudunk olyat világot építeni, ami számukra is élhető.

Ugyan kiemeltem pár momentumot, ami számomra meghatározó volt a konferencián, de minden előadónak és a szervezőknek külön köszönöm, hogy inspiráltak arra, hogy én is holnap egy lépéssel közelebb vigyem világunkat a fenntartható, elfogadó és boldog jövő felé.

Mert mindig minden helyzetben van egy fenntartható megoldás is!